zellemi kocsma

Ez az esszé a BUÉK 2012Részletek
Üdv szellemben ittasak! Körülbelül fél tizenegy felé láttam a fogyó Holdat nyugati irányban a horizont alá bukni. A szilveszter éjfélt mi a naphoz mérjük, mindenki trombitál éjfélkor, de ez a Holdat nem érdekli, ő a saját fázisához igazodik. Tavaly talán épp telihold volt szilveszter éjjel, jövőre talán épp a növekvő hold kel majd ugyanekkor. című cikk folytatása.

Üdv szellemben ittasak!

Körülbelül fél tizenegy felé láttam a fogyó Holdat nyugati irányban a horizont alá bukni. A szilveszter éjfélt mi a naphoz mérjük, mindenki trombitál éjfélkor, de ez a Holdat nem érdekli, ő a saját fázisához igazodik. Tavaly talán épp telihold volt szilveszter éjjel, jövőre talán épp a növekvő hold kel majd ugyanekkor.

Ami az egyes embert jellemzi, az elsősorban és általában az,

• amit mond. Ez mindig megkérdőjelezhető, mert az ember annyi mindent mondhat...
• másodsorban az, amit tesz. Ez sokszor ellentmond annak, amit mond és többet elárul, mint a szavak.
• harmadsorban viszont az mondja el legtöbbet az emberről, ahogyan haldoklik.

Az emberi természet örök-e, vagy változhat? Meddig tudja elviselni, hogy emberek létezése ellehetetlenül? Lesz-e idő, amikor a társadalom kikényszeríti a tisztességes megélhetés lehetőségét?

Tegnap fejeztem be Marlo MorganRészletek

Amerikai orvos, író.

„A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkban, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”(Hugo) És, így folytatja: „Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy „meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt” Pedig így szeretnek egymásba az emberek, és csak így. Ami még hozzájön, az mind járulék, és csak később következik.”

A tudás hatalom ("scientia potentia est"). A latin közmondást Francis Bacon jegyezte le (vagy találta ki, nem tudom). Egy régebbi kor viszont mintha ezt üzenné: a tudás bűn. Pontosabban a tudás felhasználása bűn.

Létezik igaz barátság, vagy valamilyen önös érdek igazgatja a kapcsolatot.Persze ha nem tudom körülírni magát a barátságot, nem érdemes jelzővel illetnem. Igaz, vagy nem igaz. Vallják sokan: szükségem van egy barátra, ha baj van, hozzáfordulok. Csak ezért kell a baráti szál? Megoszthatom vele a boldogságot, szomorúságot, ez már árnyaltabban hangzik. Az emberi kapcsolatok szférájában milyen helyet foglal el a barátság? Egyáltalán meg tudjuk fogalmazni, hogy mi a barátság? Mi a barátság? Nem tudom definiálni.

Rövidre szabott úton haladunk, hol sima, hol göröngyös, de megyünk rajta, amíg lehet. Ki mint él, úgy ítél, mondják a rossz nyelvek, de az is lehet, hogy van benne igazság. Az ítélkezés lételemünk. Belelátjuk a másikba mind azt a rosszat, ami bennünk is megtalálható. Némi önmérsékletre volna szükség, és észrevennénk a megbúvó jót is. Persze nem könnyű eset, hiszen legelőbb magunkba kell nézni, helyre tenni dolgainkat. Meghatározni, hogy mit tehetek, mit mondhatok és mit nem. Vannak, akik büszkén állítják, hogy ők szókimondók, kimondják az igazságot. De milyen igazságot vágnak a másik képébe?