Élvezd az életet! ?
Gyerekoromból emlékszem, milyen nagyra értékeltem saját produktumaimat, többre, mint a készen kapottakat. A magam által kreált, pl. játékok értékének, mértékét is én állítottam be, energia bevitel és teljesítmény szerinti skálán!
Megfigyelhető a mai embereken, főleg a fiatalokon, menyire elutasítják az életükből a küzdelmet, előre berendezett felépítmények szeretnének lenni máról holnapra.
Úgy is szemlélhetjük, hogy nem akarja a saját életét, személyiségét felépíteni! Emiatt az építő gondolkodás megszűnik! Mindent csomagok formájában kapnak, életformát, nézőpontot, de még az érzéseit is előre kategorizált módon rendezi. Kész megoldások közül „kell” választanunk és ha rosszat húzunk, (mintha muszáj lenne húzni?) akkor azt hisszük, magunkban valami nincs rendben… Éppen ezért, nem tudja az ember sajátjának érezni az életét, és ebből bomlik ki szerintem a megfelelési kényszer, vagyis a másnak élek érzés.
Ez valóban szörnyű hiba!
Másodsorban a huszonegyedik század embere úgy gondolja, hogy neki jár a gondtalan élet, nincs szüksége küzdelemre, úgy érzi, ha az életet a fogyasztói társadalom „ideálja” szerint nem tudja élvezni, akkor ő megbukott!
Kudarcnak éli meg sok ember, ha egy másik személy többet ér el egy olyan rendszerben,
mely rendszert saját maga el sem ismer, vagy egyenesen elítél!
Ez nemcsak idegesítő, ez már érthetetlen!
A fogyasztásra csábító környezet így szól: Élvezd az életet, mert ha nem, akkor balek vagy! Vagyis azt súgja, hogy nem élhetsz teljes életet, ha nem a ” mcdonalds-ban reggelizel”!
Életre hív egy hiányérzetet, vagyis az elégedetlenséget.
A befolyás hatására, aki rászokik nagyon valamelyik élvezetre (márpedig szinte mindenki rászokik valamire), az folyamatosan felkorbácsolja saját érzelmeit, amitől hosszabb-rövidebb idő alatt kiég, majd elégedetlenül haragszik magára és a világra…
Persze, élvezzük az életet! De a saját igényeink szerint! (ahogy csapos beszél az autonómiáról....)
Hozzászólások
TV kontra könyv
A témával kapcsolatban általában klasszikus példa a némi kreativitást igénylő olvasás és a színtiszta befogadást jelentő TV nézés szembeállítása. Általában azt mondják, a mai gyerekek kevésbé lesznek kreatívak, mert (ahogy te is mondod) mindent készen kapnak. Bár én nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, mégis úgy tűnik, mintha valakik agyat mosnának és termelnék a jövő engedelmes fogyasztóit.
Viszont hadd meséljek valami személyeset. Valószínüleg engem úgy neveltek, hogy ne legyek túl kalandvágyó, bátor, mert ma is gyakran azon kapom magam, ha valamibe belekezdek, hogy legbelül félek, nehogy elrontsak valamit, nehogy hibázzak. Tök egyszerű dolgokról van szó: veszek mondjuk egy zacskó vetőmagot és megpróbálok mindent tökéletesen csinálni a vetéskor, hogy biztosan kikeljenek. Egy zacskó vetőmag kb. száz forint, nem egy nagy veszteség, ha nem kel ki mind, én mégis túlparázom. Ugyanakkor olyan szakmát választottam, amit senki nem művelt a szűkebb családi körben. Vagyis mintha ösztönösen kerestem volna egy olyan "teret", ahol szabadon lehet kisérletezni, amibe nem szólhat bele senki, hiszen nem értenek hozzá. Utólag visszagondolva azt látom, hogy a kreativitás előbb-utóbb valamilyen rejtett formában előtör, ha másképp nem, így: keres egy olyan elfoglaltságot az ember, ahol egyedül lehet és "jóindulatú" beszólások nélkül kiélheti a következmények nélküli tapasztalatszerzés iránti vágyát. Az embergyerek szeret tanulni! De nem úgy, hogy boldog-boldogtalan belepofázik, hanem úgy, hogy tapasztal, próbálkozik, kisérletezik és olykor jól pofára esik. Túl lett aggódva a nevelésünk.
De a lényege nem ez annak, amit mondani szeretnék, hanem az, hogy talán talán (nagyon remélem) a kreativitás mindig erősebb lesz a nevelésnél. Sajna a TV, a fogyasztói kultúra a nevelésnél is aljasabb, trükkösebb, észrevehetetlenebb módon dresszíroz. Nem tehetünk mást, mint éberek vagyunk és szóvá tesszük a dolgokat, szelíd erőszakkal elrángatjuk a gyereket a TV mellől és nem kezeljük fogyatékosként, hagyjuk egy kicsit tapasztalatokat szerezni, hagyjuk koszosnak lenni, hagyjuk belefeledkezni abba, ami ő maga.
Igaz
"szelíd erőszakkal elrángatjuk a gyereket a TV mellől és nem kezeljük fogyatékosként, hagyjuk egy kicsit tapasztalatokat szerezni, hagyjuk koszosnak lenni, hagyjuk belefeledkezni abba, ami ő maga." csak lelkesedni tudok a gondolattól, és azzal egyetérteni. Gratulálok!
Mindenki a saját igényei
Mindenki a saját igényei szerint szeretné élvezni az életet. Életmód eltervezés szabad akaratból.
Tervezgetünk mindig, hogyan tovább, mi lenne számunkra jó döntés.
Ugyanakkor, marketing fogásokkal elhitettik velünk,(vagy el akarják hitetni) hogy mi is érdemesek vagyunk arra a közegre, amit a reklám súlykol, "mert Ön megérdemli". Bizakodom abban, hogy egyre kevesebben hisznek az efféle ámításban. Fel tudják mérni lehetőségeiket, esélyeiket és értelmesen tervezgetik az életvitelüket. Meg kell hagynunk a tévedés jogát, és tanulunk a saját hibánkból is.
Képzelt beszélgetés..
..a "mert Ön megérdemli" szlogen kitalálójával:
Jól teszi!
Látod, mégis vannak, akik megtervezik az életüket, és ez így van jól!
Remélem
Remélem, tényleg vannak és ez a képzelt beszélgetés olykor (ahogy te is írod, egyre többször) megvalósul (majd).
Én is
Nem "majd", a közeli jövőben biztosan.:)
Ámen
Úgy legyen! :)