A bűnbakkeresésről

Tegyük fel, valakivel arról beszélgetek, miért mennek nálunk olyan sz*rul a dolgok, ahogy mennek. Előbb utóbb megtaláljuk a bűnöst: a multikat, a zsidókat, a cigányokat, a kínaiakat, a neveletlen fiatalokat, a politikusokat stb. Ismerős? Kérlek, ne ásítozzatok, de megint ugyanarrólRészletek
Másokat (és persze önmagunkat) hallgatva gyakran vagyunk kénytelenek felfedezni azt a gondolatot, hogy egy, a beszélőt ért sérelemért, vagy egy kialakult helyzetért valaki, vagy valakik a felelősek. Vajon igazuk (igazunk) van-e ilyenkor? lesz szó: az sosem merül fel egy ilyen beszélgetés során, hogy mit csesztem (cseszek) el én, vagy Te.

Az unalomig ismert történet:

Jött a szemét multi, lenyomta az árakat és mindenki tönkrement. Jött a szemét bank és mindenkit kizsigerelt. Nyakunkon a zsidó-liberális-vérkapitalista-álszoci és kiszívja a vérünket, eladja az országunkat, homokossá teszi a gyermekeinket.

Hm... Drága testvéreim! Ha nem veszitek észre, hogy Ti is nyakig bűnrészesek vagytok, hogy rátok, a ti jellemetekre van alapozva ez az egész (állítólagos) összeesküvés, akkor arra vagytok ítélve, hogy háromszáz év múlva is ugyanitt tartsunk. Nem a multi a hibás, hanem én, aki szeretnék áron alul vásárolni (vagyis szeretnék dolgokat kevesebbért megvenni, mint amennyiért hajlandó lennék előállítani), nem a bank a hibás, hanem én, aki bedőlök az "olcsó hitel"-nek és szeretnék tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takaróm ér. Ha ahelyett, hogy elmondanád a gyermekeidnek, mit rontottál el Te magad, arról mesélsz neki, hogy kik és hogyan tettek azzá, amik most vagyunk, akkor áthárítod a felelősség felismerésének feladatát, sőt lehetetlenné teszed azt, hogy felismerjék a valóságot. A valóság pedig az, hogy nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha nem vette volna ki belőle mindenki a részét ebből az egészből.

Van egy biológiai törvény: ökológiai fülke sosem marad kihasználatlan, vagy üres. Vagyis, ha van valahol egy nagy adag táplálék (vagy bármilyen más erőforrás), akkor előbb-utóbb kialakul egy olyan faj, amelyik fogyasztja (saját hasznára fordítja) azt. Ha folyton másra mutogatunk és bedőlünk azoknak, akik másokat tesznek bűnbakká ahelyett, hogy a mi felelősségünkre hívnák fel a figyelmet, akkor örökre arra ítéljük önmagunkat, hogy újra és újra ugyanabba a hibába essünk bele. Ha uniformist öltünk és kiírtjuk az ellenséget, akkor úgy érezhetjük, megoldottuk a problémát, de száz év múlva újra bedőlünk majd valaki másnak. Ha nem mi magunk változunk, hanem másokat próbálunk a magunk képére formálni, akkor hiába irtjuk ki azt, aki kihasználja az általunk biztosított ökológiai fülkét, pár év múlva jön valaki más, aki megteszi majd ugyanezt. Nem a fülkét elfoglaló a hibás, hanem az, aki a fülkét biztosítja.

Szóval amikor újabb részleteket tudunk meg a BKV-botrányról, akkor ne azon hápogjunk, hogy "micsoda emberek vannak", hanem azon kéne elgondolkodnunk, hogy a zsebre tett milliók felett szemet hunyt a feleség/férj, a szülők, a szomszédok, a barátok, a munkatársak. "Naná" - mondhatnánk erre - "hisz ők is benne voltak nyakig!" És ez valahol igaz is. Ugyanakkor az is igaz, hogy én is (Te is) szemet hunytam már sok ilyesfajta disznóság felett. Lehet, hogy nem volt ekkora, de nem a méret a lényeg. Annak a feleségnek/férjnek, szülőnek, szomszédnak, barátnak szintén van szülője, szomszédja, barátja és azok barátainak is vannak barátai, vagyis ez nem egy zárt kör, nem "ők" vannak, meg "mi", hanem csak mi vagyunk. Azokkal a milliókkal miközülünk tűnt el valaki és ha zsidózok, cigányozok, szoclibezek, akkor csak elhazudom a saját felelősségemet. Megnevezek valaki mást, tök mindegy, kit, csak eltereljem a figyelmet magamról. Persze nem az a megoldás, hogy jól feljelentem az illetőt (nem hiszek a hivatalokban), hanem az, hogy felismerem a suskust minden álarca mögött, szóvá teszem azt, szembesítem a tettest a tettével és megteszek mindent annak érdekében (például megírom ezt az esszét), hogy ne történhessen meg ugyanez még egyszer. Persze az elmúlt évtizedek nem arról szóltak, hogy ki lehetett volna mondani bármit, ami igaz. Csakhogy mindaddig így lesz, amíg hallgatunk. Pont azzal tartjuk fenn ezt az állapotot, hogy nem beszélünk róla. Másik pártra szavazni azt remélve, hogy akkor majd jobb lesz, hiú ábránd, hiszen nem "ők" (zsidók, cigányok, buzik) ilyenek, hanem mi. Aki azzal áltat, hogy majd jól leleplezi és megbünteti a bűnöst, az csak elkendőzi a valóságot, álmegoldást nyújt, ezáltal biztosítva azt, hogy a bűn újra megtörténhessen. Ha valahol egy kupacba hordunk egy csomó lóvét, akkor azt előbb-utóbb le fogja nyúlni valaki. Lehet ez ellen lázadozni, lehet anyázni, csak az nem segít. Ha nem akarod, hogy ellopják azt a pénzt, ne hordd egy kupacba (ez teljesen hülye tanácsnak hangzik, pegig nem is akkora marhaság, csak tessék végiggondolni).

A mai kor embere el akar hárítani magáról minden felelősséget és nem mer szembenézni a fátummal (fátum = az, ami van). Például látjuk az ezer kátyút az utakon. "Ki a fene felelős ezért?" - tesszük fel a kérdést. A válasz baromi egyszerű: a víz befolyik az aszfalt repedéseibe, megfagy és szétfeszíti az úttestet. A víz ugyanis 4C°-osan a legkisebb térfogatú, ha ennél alacsonyabb hőmérsékletre hűl (például megfagy), akkor kitágul. Senki sem felelős, hiszen a víz egyszerűen így működik és kész (mellesleg, ha nem így működne, valószínüleg élet sem lenne a Földön). Ha azt mondjuk, a közútfenntartó a felelős, akkor fellélegezhetünk, hogy van kit szidni, csak elfeledkezünk a valóságról. Hiú ábránd a valóság ellen küzdeni és naív, aki azt hiszi, hogy egy pár milliárdos költségvetésű intézmény rá tudja venni a vizet arra, hogy megváltoztassa fizikai tulajdonságait. Lehet még pénzt pumpálni az egészségügybe, de attól még ugyanúgy meg fogunk halni és lehet szebb jövőt igérő pártra szavazni, de rég rossz, ha az én jövőm egy politikai párton múlik. Pontosabban ilyen nem is létezik, minden rajtam (és rajtad) múlik és hazudik mindenki, aki azt állítja, hogy majd ő megoldja helyettem...