A legújabb szövetségről

Elöljáróban: sohasem olvastam végig a BibliátLétrehoz

Nem létező forrás.

. Az Újszövetségbe bele-bele néztem, az Ószövetséggel szinte egyáltalán nem foglalkoztam. Bárki joggal vetheti a szememre, hogy ilyen felkészültséggel milyen jogon írok egy ilyen témáról.

Az Ószövetségről

Az Ószövetség olvasását körülbelül a harmadik oldalon hagytam abba a kilencszárharminc éves kort megért Ádám családfájánál. A magas érték hiteltelenné tette az egészet és felesleges szószaporításnak éreztem annak felsorolását, hogy ki kit nemzett. Az egészből az szaglik, hogy az Ószövetség korábbi, pogány vallások és kultúrális emlékek katyvasza, amit emberek írtak félig elszállt tudatállapotban. Azt hiszem, akkoriban arra kerestem a választ a Bibliában, hogy a kereszténység milyen jogon ítél bűnnek bizonyos dolgokat, milyen jogon veti meg az élőlényeket és milyen jogon akar mindenkit megtéríteni, aki nem ért egyet a tanításaival. Tulajdonképpen az volt a kérdés, hogy a Biblia valóban az Úr szavait tartalmazza (az igazságot), vagy emberek találták-e ki. A harmadik oldalon láttam, hogy nem kapok választ. Pontosabban blöffnek, átverésnek tűnt az egész.

Ma már látom, hogy rossz volt a kérdés. Istent önálló lénynek, személynek képzeltem és ilyen formában valóban nem létezik, tehát szavai sincsenek és igaza sem lehet. De Isten nem egy konkrét személy, hanem lehetőségRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. és közös tudatRészletek
Azt mondják az okosok, hogy a lelkek valahol már készen állnak és várják, hogy alászállhassanak a Földre, hogy itt (az egymás után átélt életek során) új és új tapasztalatokat szerezve, egyre bonyolultabb feladatokat megoldva végül a Nirvánába jussanak (hogy a "Nirvána" pontosan mit jelent, az most nem lényeges, mondhatnánk Mennyországot is). Gondolkojunk el ezen egy kicsit. . Amit én a kereszténységgel kapcsolatban nehezményeztem (nehezményezek) az nem az Isten, hanem azon emberek szemére vethető, akik félreértik, félreérzik Istent. Ők is rossz helyen keresik, ők is személynek tekintik (minden bizonnyal nem rosszindulatból, hanem tévedésből). Az Ószövetségben valóban így is jelenik meg. Sokat beszél, gyakran dühös, ellentmondást nem tűrve parancsolgat és szinte semmit nem magyaráz, nem indokol. Például:

Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. (Móz. IV. könyve 15,38)

Hát nem őrület? Mit érdekli az Urat, hogy ki milyen bojtokat visel, ráadásul miért pont kék legyen? Ha az Úr valóban a világ ura, akkor nagyobb szabású, jelentőségteljesebb kinyilatkoztatásokat várnánk Tőle, nem divattanácsokat. És mi van például azokkal, akik nem Izráel fiai? Azok haljanak meg hülyén? Ha tovább olvasunk, látjuk, hogy az Úr meg is indokolja, miért tegyenek így Izráel fiai és itt azért nyilvánvaló, hogy nem csupán bojtokról és színekről van szó:

És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok. (Móz. IV. könyve 15,39

Hmm.
Magyarul: fokozzátok tudatosságotokat, ismerjétek fel és rendszabályozzátok meg állati ösztöneiteket. Az Úr itt még úgy beszél az emberekhez, mint ostoba gyermekekhez, akik csak úgy tanulnak, ha kapnak egy-két nyaklevest. Mert eszük az nincs. És tényleg így volt és ma is így van. Az embert jól fenékbe kell rúgni ahhoz, hogy észhez térjen és ne csak sodortassa magát a saját érzelmei, ösztönszerű késztetései által, hanem tudatosítsa azokat és lépjen túl rajtuk.

Ha úgy tekintek az Úrra, mint egy lehetséges magasabb rendű emberi tudatállapot megtestesülésére, víziójára, akkor összeáll a kép és az Ószövetség már nem hasraütésszerűen összedobált szabályhalmaznak tűnik, hanem útmutatónak egy a magasabb rendű tudatosság felé tett lépéshez. Ha akarsz, maradhatsz ott, ahol vagy, de ha többre vágysz, varrj egy kék színű bojtot a ruhádra, ami minden pillanatban figyelmeztet arra, hogy léteznek fontosabb dolgok mint az, amit gondolkodás nélkül fontosnak tartasz. Az Ószövetség hatására megszülető fokozódó tudatosság azonban kérdéseket is indukál és az Úr szükségesnek látta, hogy egy hús-vér ember példáján keresztül mutassa meg, hogy miről is beszél pontosan.

Az Újszövetségről

Az Újszövetség sokkal emberibb, maibb hangon szól hozzánk. Az Ószövetségen a mai eszünkkel "találunk fogást", tele van logikai következetlenségekkel, az Újszövetség azonban egy megszólítható, kérdezhető személy drámája, átélhető sztori. Ez az átélhetőség a mai ember tudatállapotának jobban megfelel, mert nem megkérdőjelezhetetlen parancsok személytelen halmaza, hanem élmény, tapasztalat és példa. JézusRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

egy még magasabb tudatossági szint kézzel fogható megvalósítója, köztünk járt, evett, fájt neki a csuklójába vert szög, nem parancsolt, csak javasolt és főleg szeretetre és megbocsátásra tanított (érdekes, az Ószövetség Istene mikor bocsátott meg valakinek?). Jézus így szól:

Kövessetek engem. (Máté 3,19)

De nem úgy érti ezt, hogy jöjjetek mögöttem, rajongjatok értem és tegyétek ki a képemet a falra, hanem úgy, hogy éljetek ti is úgy, mint én, valósítsátok meg ti is önmagatokban mindazt a magasabbrendű lehetőséget, amit én tudatosítottam bennetek a példámmal. Az aktív, cselekvő szeretet magasabb rendű, mint a kapzsiság, vagy a düh; ezek működnek maguktól is, a szeretet megvalósítása azonban erőfeszítés, úrrá levés az ösztönökön. Figyelj, megmutatom, így csináld: és gyógyít, megbocsát a bűnös aszonynak, sőt azoknak is akik megfeszítik, mondván:

Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek. (Lukács 23,34)

Az új szövetség még azelőtt váltotta fel a régit, hogy teljes mértékben megvalósította volna az emberiség és most sem mondhatjuk el, hogy Jézus javaslatai szerint élünk, de itt az ideje a legújabb szövetség megkötésének. Úgy tűnik, elég ha csak X százalék valósul meg az egyes szövetségekből, sőt az is, hogy tudunk a lehetőségről, amivé válhatnánk, máris ugorhatuk a következő szintre.

A Legújabb szövetségről

Jézus már nem csak Izráel fiaihoz szólt, hanem mindenkihez, akinek "füle van", személyesen hozzám is, és nem prófétákon keresztül üzengetett. Ő maga volt a követendő példa, egy ember, aki érzett, aki legyőzte a kísértéseket. Már tudok róla, hogy ez az út előttem is nyitva áll, tudok arról a lehetőségről (és választhatom), hogy nem kell fejbe ütnöm bunkóval az ellenségeimet, hanem békejobbot is nyújthatok nekik, tudok arról, hogy nem csak érdekből, hanem altruista módon is cselekedhetek. És most merre tovább? Mi az, amiről nem tudok, de már halványan sejtek és ami a Legújabb szövetség fő motívuma lesz, miféle új idegpálya-kapcsolatok vannak kiépülőben az agyainkban?

Van fedél a fejünk felett, kajából több is van, mint kéne, autókon furikázunk, mégsem jött el a mennyek országa. Valami még hiányzik. Desmond MorrisRészletek

Biológus.

azt mondja:

Hiába szeretjük bukott angyaloknak tekinteni magunkat, ha valójában felkapaszkodott majmok vagyunk.

De legalább már tudunk róla és arról is tudunk, hogy a világ komplexebb, mint eddig gondoltuk, nem mi vagyunk a korlátlan urai és nem tesz boldoggá a tulajdonlás és a kéj. Halványan dereng valami az elménkben, ami túl van az egónkon, ami mindezek felett áll és értelmet adhat a következő pár évezrednek. Mi az? A puszta lét nem elég, értelme is kell, hogy legyen az életnek, olyan értelme, amit nem érinthet meg a halál, amit nem lehet birtokolni és ezáltal elveszíteni. Nem a győzelem, nem az Én, nem az egyes dolgok, hanem valami, ami mindezek mögött, felett van. Azt írtam, nem az Én, de ugyanakkor nem is a Te, vagy a Mások (a Te és a Mások is csak Ének) és nem is az emberiség, vagy a természet, hanem a mindezeket mozgató erő, nem a cél, hanem az önmagáért való tánc, nem az ítélet, hanem a lét, nem a szabály, hanem a törvény. Az is lehet, hogy már nem kívülről kell várnunk a csodát, hanem magunknak kell azt megteremteni.

Zárszó

Az Ószövetség a tudatosságról szólt, az értelem születéséről, az Újszövetség az ítélet és feltétel nélküli szeretetről, az értelem és a szív integrációjáról (az értelem magához emeli a testet és az ösztönöket), valamint a magamon túliról. A Legújabb szövetség szóljon a szabad, független egyénről, aki nem kívülről várja a megváltást, hanem önmagától (pontosabban már nem vár megváltást, hiszen JézusRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

által már meg lett váltva), aki nem az önzésben, hanem egy önmaga felett álló (kozmikus) rendben találja meg önmaga kiteljesedését és életcéljának a kozmikus renddel való együttműködést tekinti. Mindhárom fronton van még mit pótolnunk.