A társadalom szerepe
Meghatározó, vitathatatlanul fontos szerep, ugyan még nagyon kezdetleges. Ezzel a szerepkörrel még nem tud bánni a mi társadalmunk. Pedig lenne dolga, ha a jelenlegi szomorú, elkeserítő helyzetet taglaljuk. A társadalommal a megosztottsága okán, a beidegződést, a természetesnek tartott nézeteket (szegénység, hajléktalanság, munkanélküliség), a hatalmon lévők érdeke volt elfogadtatni. Nagyon jól tudták, hogy amit természetesnek fogunk fel, abba beletörődünk, még akkor is, ha az igazságtalan. Érdekük fűződik ahhoz is, hogy ezek a mechanizmusok ne legyenek láthatóak, amelyek méltatlan, igazságtalan helyzeteket hoznak létre. A megszokás, meggyőzés, manipuláció eszközeit vetették be. A jelenlegi élethelyzetet elfogadni, beletörődni, egyet jelent, a közönnyel, elfásulással. A kiszolgáltatottság, az igazságtalanság, az egyenlőtlenség nem lehet természetes, egy jól működő társadalom visszautasítja, és elfogadhatatlannak tartja. Ennek a felismerése hozhat fordulatot nálunk és akkor nehezebb dolguk lesz a politikusoknak is.
Hozzászólások
Személyek
Most lehet, hogy vitatkozni fogsz velem (bár lehet, hogy pont nem), de én elsősorban abból indulnék ki, hogy a társadalom egyénekből, személyekből áll. Ha a hatalmon lévők valamit el akarnak velem fogadtatni, akkor nekem személyes felelősségemRészletek
Tegyük fel, valakivel arról beszélgetek, miért mennek nálunk olyan sz*rul a dolgok, ahogy mennek. Előbb utóbb megtaláljuk a bűnöst: a multikat, a zsidókat, a cigányokat, a kínaiakat, a neveletlen fiatalokat, a politikusokat stb. Ismerős? Kérlek, ne ásítozzatok, de megint [esszé:A felelősségről|ugyanarról] lesz szó: az sosem merül fel egy ilyen beszélgetés során, hogy mit csesztem (cseszek) el [b]én[/b], vagy [b]Te[/b]. az, hogy ebből mit hiszek el. Azért hangsúlyozom folyton a személyes felelősséget, mert ha ezt nem ismerem fel, akkor a következő és az azt követő hatalom újra és újra "meg fog vezetni" minket. Az ideális társadalomban a politikus szerepe körülbelül annyi, mint a vízvezetékszerelőé: kijavít egy-két hibát, de a mindennapi életbe nem szólhat bele, mert azt maguk az emberek intézik. Szerintem nálunk túl nagy szerepe van a politikai ideológiáknak, például családi konfliktusokat is okozhatnak. Márpedig, ha egy családban szakadást okozhat a politikai nézetek különbözősége, akkor azzal a családdal baj van, nincs benne elég szeretet.
Vagyis elsősorban azt kéne meghatározni, mit értünk "társadalom" alatt. Ha a politikusokat, akkor reménytelen a helyzetünk, mert ha baj van, csak rájuk mutogatunk és soha nem változik semmi. Ha viszont felismerjük, hogy a társadalom Te és én vagyunk, akkor elkezdünk beszélgetni, olykor vitatkozunk is, de Te, én, a szomszéd, a Jóska, meg a Manci néni fogjuk megoldani a dolgainkat úgy, hogy az egymás iránti elkötelezettségünket sosem kérdőjelezzük meg. Általában ezt értem "személyes kapcsolatok" alatt, egy olyan társadalmat, ahol van egy vagy több olyan ragasztó, ami minden tagját összeköti, amivel minden tagja egyetért és a vita csak részletkérdésekről folyik.
Beszélgetünk!
Sőt, egyetértünk: Te és én vagyunk a társadalom és a felelősségünk is abban áll, vagy bukik, hogy hagyjuk-e magunkat félrevezettetni a politikusok által. Az eddigi események azt bizonyítják, hogy igen hagytuk! Elfogadtuk, hogy vannak csalók, potyautasok, panelprolik, és véget nem érően folytathatnám a jelzőket, amikkel felcímkézték az állampolgárokat, noha mindeknkit megillet az ártatlanság vélelme. És mi nem tiltakoztunk, elfogadtuk! Sőt természetesnek látjuk, hogy van szegénység, kirekesztettség, éhezés, esélytelenség. Ebben a kapcsolatban is kell fejlődni. A szimbólikus erőszak visszautasítása a társadalom felelőssége, feladata.
Elfogadtuk?
Mit jelent az, hogy "elfogadtuk"? Amíg nem hangzottak el ezek a kifejezések (potyautasok, panelprolik, stb.), addig is volt szegénység, azóta is van, nem változott semmi. Ezek csak szavak, amelyek nem érintik a valóságot, ezért lényegtelen, hogy el vannak-e fogadva általunk, vagy nem. Ilyen értelemben nem vagyunk félrevezetve, hiszen nem ezek a szavak teremtették a szegénységet, sőt az a tény sem, hogy én elhiszem, vagy nem hiszem ezeket a szavakat. Sajnos az anyagi javaknak van egy olyan természete, hogy hajlamos oda vándorolni, ahol már van belőle valamennyi. Ez most viccesen hangzik, de ez tudományos tény. Vagyis a szegénység éppen hogy természetes. Morális értelemben persze nem, és nekünk pont az a feladatunk, hogy a pénznek ezt a hajlamát felismerve olyan viselkedést alakítsunk ki, ami ezzel ellentétesen hat.
Esélytelen
Igaz, volt előtte is, meg utána is, a szegénység örök. Sajnos. 2010 Európai Év. Küzdelem a szegénység és a kirekesztés ellen. Tehát ezen keresztül látom a szegénységet, amit nem akarok elfogadni természetesnek. Természetes a levegő, a víz, a Föld, ez a kerek erdő, amiben élek.
Valóban nem a szavak teremtették meg a szegénységet, csupán ezek a szavak inditották el a gyűlöletet a lecsúszó rétegek ellen. (menjen el dolgozni, ne az én adómból éljen, nem akar dolgozni,van munka keressen, stb).
Az, hogy a pénz (vagy anyagi javak) oda vándorol, ahol már van, ez csupán egy szólás-mondás, érvként nem használható. Mert csak a pénz fial pénzt, ezért a pénztelen réteg nem gyarapodhat. Esélytelen, így nem lehet természetes. Csak esélytelen.
Az emberi viselkedés egy igen izgalmas téma.
Pont így értettem
A két mondat ugyanaz: "a pénz (vagy anyagi javak) oda vándorol, ahol már van" = "csak a pénz fial pénzt". Vagy legalábbis én így értettem. Mérő LászlóRészletek
Magyar matematikus, író
írt egy könyvet az élő pénzrőlRészletekEgy könyv a pénz "biológiai" természetéről.
. Annak ellenére, hogy emberi találmány, kutatható természeti törvényeknek engedelmeskedve működik és nincs felette hatalmunk.Tudom
Szerettem a matematikát, világos, reális, és minden kifejezhető vele.