Az országgyűlési választásról

Eszembe jutott pár dolog a tegnap, pontosabban az azt megelőző pár hónap eseményeiről. Nem nagyon követtem a kampányt, csak az óriásplakátokat olvasgattam jártomban-keltemben. A legfontosabb, ami minden párt jelmondataiban közös vonásként feltűnt, hogy mind valamiféle változást sürgetett, illetve ígért.

• MSZP: "Új jelölt, új program."
• Jobbik: "Radikális változást!"
• Fidesz: "Itt az idő!"
• LMP: (már a párt neve önmagában) Lehet más a politika.

Mindegyik jelmondat azt üzeni, hogy ami jön, az jobb lesz, jobbnak kell lennie, mint az, ami most van, illetve eddig volt. És itt meg kell állni. Hogy van ez? Van közoktatás, vagyis mindenki tud olvasni és nem halmozott fel még az emberiség egy olyan, mindenki számára elérhető és érthető tudásbázist, amire építve a mindennapi problémák megoldhatóak? Nem jutottak el még mindenkihez JézusRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

, BuddhaRészletek

Vagyis Guatama Sziddhártha, a róla elnevezett "vallás" (buddhizmus) alapítója.

, Goethe, HamvasRészletek

Író, filozófus, könyvtáros.

, PopperRészletek

Pszichológus, pszichoterapeuta.

, Bach, Einstein szavai és művei? A politikusok Magyarországon több száz éve beszélnek a nemzet felemelkedéséről, a papok sokkal régebb óta az üdvösségről és mi még mindig hiszünk a szebb jövőről szóló ígéreteknek? Valami nagy baj van az utca emberének mindennapjaival, az éberséggel, a családon belüli neveléssel, ha a legtöbbünk elégedetlen azzal, ami ő most, ahol épp most van, ami épp most ott van. Hogy lehet valaki mindezek után boldogtalanRészletek
Egy rossz szóviccet el kell sütnöm elöljáróban: A boldogság[b]R[/b]ól ordítani tudnék. Elnézést kérek. Az igazság az, hogy a boldogságról csak dadogni tudok. ? Miért nem lett a szószékről hirdetett megváltásból már régen napi praxis? Miért viselkedem még mindig hülyegyerekként, akin a politikus mindenáron segíteni akar, akinek segítenie kell? Hát idióta vagyok én? Hát nem vagyok képes saját hatáskörömön belül megoldani az életemet? Úgy tűnik tényleg idióta vagyok, mert a boldog jövő iránt érzett vágyamra komplett egzisztenciák építhetők és nem is kevés! Remek piacot biztosítok a megoldásokkal házalóknak, ugyanis temérdek problémám van. Mikor növök fel végre (vagyis veszem észre, hogy a problémáim álproblémák)?

Amióta az Újszövetség megköttetett, semmi szükség nem volna papra, katonára, politikusra, orvosra, államra. Ezek mind segíteni akarnak rajtam, mert ők úgy látják, segítségre szorulok. Azért hiszik, hogy segíteniük kell rajtam, mert ők maguk szorulnak segítségre és a félelmüket kivetítik rám. Miért? Mert megszegték és folyamatosan megszegik az Újszövetséget, nem bíznak magukban és a másik emberben, ami annyit jelent, hogy nem bíznak IstenbenRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. . Ha tényleg elhiszem, hogy segíteniük kell rajtam, akkor én sem bízom. Ezt hívjuk Pokolnak. De van egy jó hírünk (evangélium = jó hír)! Bárhol, bármikor lehet boldognak lenni, átlépni a szenvedésből a megváltottságba, de nem parancsszóra, közösen, hanem belül, magányosan. Az élet nagy dolgait egyedül kellene megoldanunk: születés, boldog-, vagy boldogtalaság, hazugság, vagy igazmondás, halál, ezekkel szembenéznünk általában már csak nagyon bénán, éretlenül sikerül. Ez nem csoda, hisz nincs kitől valódi emberséget tanulni. Ezért is kell magányosan meglépni az Isten felé tett első lépést, hiszen amióta a bensőnk egyre satnyul, kívülről, a többiektől várjuk a csodát, ez viszont színházhoz vezet, a túl hosszú ideig tartó szereplés meg ahhoz, hogy elhisszük a színházról, hogy valóság. Vissza kell fordulni befelé, át az önmegismerésen a bennünk élő és türelmesen várakozó Istenig, aztán, ha megvan, meg lehet (sőt meg kell) osztani az így szerzett tapasztalatot a többiekkel (a legmélyebb élmények megosztását nevezték valaha vallásnak, csak ez azóta a kiüresedett szertartások rutinjává züllött).

Kis történelmi összefoglaló

Húsz éve levertük az összes vörös csillagot, mert változtatni akartunk, rendben van, hisz nem volt jó. De azok a csillagok azért kerültek oda föl, mert hatvan éve is változtatni akartunk. Lehet azt mondani, hogy nem mi akartunk változtatni, hanem az oroszok, de szerintem most nem az a lényeg, hogy konkrétan ki akart változtatni. Előtte volt két háború, amibe beléptünk, akkor is fontos volt megváltoztatni a régit, azelőtt változtatni akartunk a Habsburg uralmon, előtte a törökön és ők is azért voltak itt, mert otthon nem volt nekik jó a seggükön ülni, változtatni akartak. Érthetetlen, hogy mit akartak itt a tatárok, miért jöttünk mi magunk is ide, mit kerestek itt a rómaiak, az avarok és egyáltalán mi ez az egész jövés-menés. A józan paraszt sosem fogja megérteni a Napóleonokat és Nagy Sándorokat, ugyanakkor mindig elkiséri őket teljesen idióta távolságokra, sosem látott helyekre több tízezres létszámban. Szeretném valahogy tettenérni azt az első okot, ami a történelemnek nevezett hisztéria létrejöttéhez vezetett. Az éhség nemigen lehetett ez az ok, hiszen egy hadjáratnak, sok ember eljuttatásának egy másik országba alapfeltétele, hogy legyen elég kaja. Érthetetlen! Ha abból indulunk ki, hogy biztos csak a királyt, vagy a hadvezért fűtötte valamiféle becsvágy, akkor sem világos, hogyan vette rá az egész népet, hogy vele tartsanak. Hogyan vette rá a többieket a fáraó, hogy felépítsék az első piramist, ami egy teljesen abszurd és természetellenes kreáció? Miért nem röhögték egyszerűen ki?
Szándékosan álnaív ez a kérdés, a célja az, hogy felhívja a figyelmet a névtelen tömeg tevékeny közreműködésére, amelyik a történelem máig ismert nevű szereplőihez hasonlóan mintha meghülyült volna. Varázslatos az a személyiségtorzulás, ami épeszű embereket rávesz arra, hogy elhagyják kertjeiket, jószágaikat, asszonyaikat. Akinek van kertje, szőlője, méhei, pláne asszonya és szeretettel gondoskodik róla, az tudja, hogy akár csak egy hétre sem hanyagolhatók el jó szívvel.

Zárzönge

A több ezer éve tartó őrjöngés (kényszeres változtatni akarás) közepén áll az indián, a paraszt és a kutya és csak néznek nyugodtan, kissé csodálkozva. Ők nem értik, min kell folyton változtatni és miért. A kutya, aki kicsit már unatkozik, a fenekére tottyan és tessék-lássék megvakarja a fülét a hátsó lábával, majd a többiekre néz. "Na indulunk?" - ez van a tekintetében és szépen hazaballagnak asszonyaikhoz vacsorázni. Ők hárman azok, akik még napi kapcsolatban állnak a valósággal és pont ők azok (nem véletlen), akiknek általában nincs semmijük, akik egyszerűen csak együttműködnek Isten többi teremtményével és nincs bennük a mindent megváltoztatni akarás pökhendisége. Ja, és Szent Ferenc.