Nem fogadkozom

Megfogadni valamit, annyit tesz, képtelenség, megtagadod önmagad. Így ígéretet sem teszek. Pláne, hogy majd megjavulok én. Egy fenét, az ember nem tud kibújni a bőréből, pont olyan, amilyennek megszületett és élete során szocializálódott. Jó, vagy rossz, olyan, amilyen. A jövő évbe is úgy lépek be, mint az összes többibe, ígéretek és fogadkozások nélkül. Inkább csak reméllek, szerényen óhajtom, hogy nem lesz éhező gyermekszáj, kilakoltatott család, ingyen munka, kifizetetlen számla. Reménykedni lehet, kívánni, ha éjfélt üt az óra, hát ezt kívánom Magyarország minden lakójának. Annyi viszontagság, megalázás, kirekesztés után ez a minimum, amit megérdemel, pártállástól, szakmától, végzettségtől független. Mert mindenki egyetért velem, gondolom, ami nekem, Neked megjár, mindenkinek megjár, a kiváltságok kora jó volna, ha megszakadna. Sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok mindenkinek!