A felelőségről, kicsit szigorúbban

Már írtam a felelősségrőlRészletek
Másokat (és persze önmagunkat) hallgatva gyakran vagyunk kénytelenek felfedezni azt a gondolatot, hogy egy, a beszélőt ért sérelemért, vagy egy kialakult helyzetért valaki, vagy valakik a felelősek. Vajon igazuk (igazunk) van-e ilyenkor? , de most szeretnék sokkal radikálisabban fogalmazni. Lehet, hogy ezt már túl szélsőségesnek találjátok majd, de sebaj. Dióhéjban a következőről van szó: csakis Te vagy a felelős azért, ha belebuksz a hiteledbe, ha nem szeret a gyereked, elhidegül tőled a párod, vagy nem keresel elég jól és nem tudod fizetni a számláidat.

"Nono!" - mondhatnád - "és mi van a bűnözőkkel, csalókkal, hazugokkal?", de gondold csak át: nem tehetünk semmit a mások által elkövetett hibák ellen, nincs és nem is lehet hatalmunk mások felett. Ha a politikus, vagy az orvos téved, vagy bárki szánt szándékkal rosszat tesz ellenünk, az olyan, mintha eleredne az eső. Mit lehet ez ellen tenni? Semmit. Azt mondod: "Az más, ha esik, az a természet műve, de ha ellopják a pénztárcámat, azt egy ember követi el, ő a bűnös!". Igaz, de emlékezz JézusRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

szavaira a keresztfán:

Bocsáss meg nekik Uram, nem tudják, mit cselekszenek!

Ez nem beletörődés, hanem a valósággal való szembenézés. Mindig könnyebb másokat hibáztatni, főleg akkor, ha más mások is velünk értenek egyet, vagy a jog szerint is nekünk van igazunk. Szerintem azonban jobban járunk, ha nem számítunk a társadalom és a jog segítségére, hanem megőrizzük függetlenségünket és önmagunkra hagyatkozunk. Ez nem önbíráskodást jelent, hanem a helyzet elfogadását és alkalmazkodást. Alkalmazkodni nem azt jelenti, hogy eltűrjük, vagy szó nélkül elszenvedjük a minket ért agressziót, sérelmet, hanem azt, hogy a saját hatáskörünkben találjuk meg a kiutat. Maradjunk például az ellopott pénztárcánál.

• Első reakció: A szemét disznó, ott szalad, fogják meg, börtönbe vele! (Bosszú).
• Átgondoltabb reakció: Jé, elszaladt a pénzemmel ez a szerencsétlen. Vajon mire kell neki, miért tette ezt, miért vállalja a lebukás kockázatát? Nincs munkája? Nem keres eleget? Miért nem? Nem "versenyképes"? Miért nem az? Aztán utánakiáltanánk: Hé ember! Mi a baj?
• Még átgondoltabb reakció: Miért olyan a világ, hogy ez az ember nem keres eleget, vagy, ha milliókat keresne az sem lenne elég neki? Mert ugyebár, ha csupán éhes volna, akkor kaját lopna, nem pénzt. Miért pénz kell neki? És miért kell nekem pénz? Miért olyan a világ, hogy ha valaki bajban van, nem kér, hanem lop tőlem? Én mernék kérni? Ha nem, miért nem? Én támogatom a pénz világát? Ha igen, miért? Lustaságból, kényelemszeretetből, tudatlanságból?

Ha megállok az első reakciónál és nem gondolkodom el azon, hogy van-e felelősségem az esettel kapcsolatban, akkor sosem derül ki a számomra, hogy minden tettemnek következménye van, minden szemet hunyásom az ostobaságot és a hazugságot támogatja. Ha nem igazítom a legmagasabbrendű értékrendszerhez a legapróbb tettemet, akkor mit várok el másoktól? De mi ez a "legmagasabbrendű értékrendszer"? Még nem tudom (pontosabban sejtem: a komplexitásRészletek
Csíkszentmihályi MihályRészletek

A chicagoi egyetem magyar származású pszichológia professzora

az A fejlődés útjaiRészletek

A nagy sikerű [forrás:Flow - Az áramlat] című könyv folytatása.

című könyvében a következőképpen definiálja a komplexitást:

Komplexnek az erősen differenciált és integrált rendszert nevezzük.

Mi közünk lehet nekünk ehhez az egészhez? ), de ezt az értékrendszert keresni kutya kötelességem, az biztos.