A versenyről

Azt mondják az okosok, Magyarország nem elég versenyképes, nem növekszik elég gyorsan a gazdaság. És ettől mi tök rosszul érezzük magunkat. Órákig vitatkozunk a megoldásról, ugyanakkor nemigen tesszük fel a kérdést, hogy van-e egyáltalán értelme ennek a versenynek. Nem lehet, hogy a nagyinak van igaza, aki, miközben behozza az edéd után a meggyes pitét, ezekkel a szavakkal inti le az asztalnál hangoskodó férfiakat:

Mer' folyton az a hülye politika...

Életek ezreit nyomasztja a sikertelenség, annak a tudata, hogy lemaradtak a versenyben. Ha valaki hatvan évesen nem halmozott fel vagyont, keserűen gondol a szomszédra, akinek úszómedencéje van a kertben és három lakást ad ki albérletbe a belvárosban. Ritkán gondolunk arra, hogy sikeresnek lenni csak egy szűk kör kiváltsága, egyszerűen azért, mert ha mindenkinek lenne úszómedencéje, akkor az lenne sikeres, akinek kettő van, a többi az átlag.

Ugyanez érvényes a Föld országainak gazdasági erejével kapcsolatban. Igazán sikeres csak kevés ország lehet, ugyanakkor a verseny célja igencsak kérdéses. Az erős gazdaság csak a többi ország gazdaságához képest erős. A fejlett gazdaság káros következményei hosszú távon sokkal jelentősebbek: egyrészt az emberek egyre jobban fogaskeréknek érzik magukat egy gépezetben, minden leértékelődik, ami személyes, másrészt ennek az úgynevezett fejlődésnek végső soron mindig a természeti környezet fizeti meg az árát.

Képzeljünk el egy boldog országot, ahol senki sem hallott még arról, hogy milyen az élet a határokon túl. Mindenki békésen műveli a kertet, este összejön a család a vályogkunyhóban és énekelnek, vicces mesékkel szórakoztatják egymást. Egyszer érkezik valaki a határokon túlról és órákig mesél a villanyáramról, az autókról és a bevásárlóközpontokról. Mindenki leesett állal hallgatja és mindenki egyre kellemetlenebbül érzi magát, arra gondolva, hogy "hogy lehet, hogy mi nem is tudunk ezekről a dolgokról?". Nyomasztó lesz számukra a tudat, hogy le vannak maradva, holott, amíg nem tudtak arról, hogy mi a "normális" szint, boldogan éltek.

Ha bekopog a szélvédőn a hajléktalan pár forintért, adunk neki, mert úgy gondoljuk, szegény nem tehet róla, lemaradt a versenyben, vagy nem adunk, mert épp ellenkezőleg, úgy gondoljuk, ő tehet róla, hogy lemaradt a versenyben. Olyasmit igen ritkán gondolunk, hogy neki van igaza, hiszen nem vesz részt a versenyben. Persze az is igaz, hogy erről ő sem tud, elhiszi, hogy vesztes és ha összegyűlik egy kis pénz elbattyog a közértig kannás borért, hogy enyhítse a depresszióját.

A verseny lényegi tulajdonsága az, hogy sokkal több lúzert termel, mint győztest, hiszen az utóbbiból csak egy lehet. A verseny jó játék gyermekkorban, de nem lehet egy egész felnőtt társadalom alapvető vonása. És a versenyt nem csak az által tartjuk életben, hogy részt veszünk benne, hanem úgy is, hogy mindennapi döntéseinkkel indukáljuk: az olcsóbb paradicsomot preferáljuk a kevésbé olcsó, a nagyobbat a kisebb helyett, ennek eredményeképp elvész a személyesség és győz a szabvány. Látszólag az evolúcióRészletek
Dióhéjban összefoglalva az evolúció azt mondja, hogy az van, ami van. Vagyis az van, ami valamikor lett a múltban és azóta sem pusztult el. is verseny, mégis inkább a változatosság növekedéséhez vezet, mert nem csak az egyetlen győztest hagyja életben, hanem mindenkit, aki nem abszolút életképtelen.