Az evolúcióról

Dióhéjban összefoglalva az evolúció azt mondja, hogy az van, ami van. Vagyis az van, ami valamikor lett a múltban és azóta sem pusztult el.

Mostanában tudós körökben kezdik kiterjeszteni a darwini evolúció fogalmát és már nem csak biológiai, hanem fizikai és szellemi evolúcióról is beszélnek. Világos, hiszen a fizikai és szellemi formák, mintázatok sokszínűsége is ugyanannak a törvénynek engedelmeskedik: az van most, ami valamikor lett és az azóta eltelt idő alatt nem pusztult el. Ha például a fizikai evolúcióról beszélünk, akkor sohasem egy konkrét kavicsról van tehát szó, hanem a "kavicsság"-ról mint újra és újra termelődő (teremtődő) entitástípusról. Azért vannak most kavicsok, azért voltak és azért lesznek még sokáig, mert a Földön folyamatosan jelen vannak a kavicsokat létrehozó erők és folyamatok és nincsenek olyan folyamatok, amelyek lehetetlenné tennék kavicsok létrejöttét.

Ugyanez érvényes a szellemi evolúcióra. Bizonyos, az emberi tudatban, pontosabban fogalmazva az emberek tudataiban fellelhető mintázatok (nevezzük gondolatoknak, bár ez nem egészen pontos kifejezés) újra és újra kitermelődnek (például az a gondolat, hogy a sok pénz jobb, mint a kevés), illetve átadódnak a későbbi generációknak egyszerűen azért, mert nincs olyan hatás, ami elpusztítaná ezt a gondolatot. Ez a gondolat most is él, mert élhet. Valamikor lett és nincs oka elpusztulni, nem történt semmi ami nemet mondott volna rá.

Az evolúció persze azt is mondja (micsoda hülyeség: "az ecolúció azt mondja". Az evolúció nem mond semmit, egyszerűen csak hasonló elven működő jelenségek összességére kitalált valaki egy szót), hogy a dolgok nem csak létrejönnek és fennmaradnak (nem az egyes egyedek, hanem a fajok, az entitástípusok), hanem egyre bonyolultabb dolgok jönnek létre. Olyan önmagából kibomló jelenség ez, mint a fraktálok (ilyen például a híres Mandelbrot-halmaz). Ha van egy kavicsunk az csak egy kavics. Ha van két kavicsunk, akkor az egy pár kavics. Két darab, mégis egy darab pár. A pár pont kétszer annyira bonyolult, mint az egy, mert kettőből áll, de mégis pont ugyanannyira bonyolult mert az is csak egy! Ha egy homokszem megy a szemembe az egy homokszem, de ha a tengerparton lépdelek, akkor a homokszemek milliárdjaira annyit mondok: föveny. Az emberi elme a megszámlálhatatlanul sok elemből álló dolgokra új fogalmat alkalmaz, de ez nem csak az emberi elme sajátossága, hanem ez már az ember nélküli természetben is benne volt. A föveny más tulajdonságokkal rendelkezik, mint az egyes homokszem. Ez már egyfajta bonyolódás. A föveny összetettebb. Fizikai szinten így keletkeznek az egyre bonyolultabb és bonyolultabb dolgok. Ha valamiből nagyon sok van, akkor ez a sok valami tetszőleges bonyolultságú összetettebb formába rendeződhet és az emberi elme ezekből a fizikai formákból további (immár gondolati) formákat hozhat létre.

Kérdés: létezik-e valahol egy ős egy, az atomi egy. A tudomány mai állása szerint az egykor oszthatatlannak tartott (innen a név: atomosz) atom elemi részecskékből áll, amik további alkotóelemekre, még elemibb részecskékre és végső soron kvarkokra oszthatók (bár maguk a kvarkok is többfélék, ebből következően nem lehetnek a démokritoszi értelemben véve atomiak). Lehet, hogy végtelen mélységig bonthatóak a dolgok? Vagy még csak "párat kell aludni" és végleg eljutunk a valódi oszthatatlanhoz? Utóbbi lehetőség mellett szól az, hogy a különböző kvark típusok száma lényegesen kisebb, mint az olyan, bonyolult típusok száma, mint például a madárfajoké.

De térjünk visza az evolúcióhoz és húzzuk meg valahol a határt. Fogadjuk el, hogy a kvark az oszthatatlan, a valóban atomi, amiből rengeteg van. Ez a sok milliárd egyed elvileg szintén sok milliárdféleképpen rakható össze bonyolultabb entitástípusokká, de mivel "az van, ami nem pusztult el", ezekből csak pár típus maradt meg, csak pár típus (pár száz elemi részecske) stabil. De ezekből is rengeteg van, tehát megintcsak rengetegféleképpen alkothatnak még összetettebb dolgokat és ezekből megintcsak párféle maradhat meg hosszabb távon, a periódusos rendszer elemeinek atomjai. És még mindig hihetetlenül nagy az atomok száma (nem a féleségek száma, hanem a darabszám), és megintcsak töredéke a valóban létező molekulák száma az elvileg lehetséges molekulák számának. Mindig hihetetlen nagy darabszám eredményez néhány összetettebb féleséget, vagyis entitástípust, ugyanakkor az összettebb entitástípusok darabszáma még mindig hihetetlenül magas és további bonyolódást tesz lehetővé.

Azt mondhatjuk tehát, hogy az elérhető legmagasabb bonyolultság az atomi elemek darabszámának függvénye? Ha a világegyetem csupán három kvarkból állna, akkor nem alakulhattak volna ki élőlények? Ha az emberi gondolkodást is figyelembe vesszük, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy három atomi elemből is létrehozható végtelen bonyolultság. A három atomból tetszőleges kettőt kiválasztva megalkothatjuk a pár, illetve mindhármat összefogva a trió entitástípust. Ha elnevezzük a három atomot "Lali" atomnak, "Juli" atomnak és "Gabi" atomnak, akkor létrehozhatunk három párt: Lali-Juli, Juli-Gabi és Lali-Gabi. Már van tehát atomunk, párunk, Lalink, Julink, Gabink, Lali-Julink, Juli-Gabink, Gabi-Lalink és Lali-Juli-Gabink (Lali-Juli ugyanaz, mint Juli-Lali, mert ahhoz, hogy számítson a sorrend, léteznie kell iránynak, ami ugyebár ebben a modellben nem létezik, hiszen csak három atomunk van). Vagy mégis létezik irány? Valamiféle irány fogalmat kaphatunk akkor, ha észrevesszük, hogy a trióban van két pár, de a párban nincs trió. Magyarul a három több, mint a kettő és a kettő is több, mint az egy, vagyis megint találtunk valamit, ami kibontható ebből a három nyamvadt atomből, a több illetve a kevesebb. Kezdek belezavarodni, de talán sikerült érzékeltetni, hogy az elme képes többet, bonyolultabbat létrehozni akkor is, ha kicsi az atomi elemek száma. Talán erre utal a BibliaLétrehoz

Nem létező forrás.

(Ján. 1,1), amikor azt mondja:

Kezdetben vala a szó.

"Szó" helyett én inkább "fogalmat" mondanék, mert nem a szó a lényeg, hanem az absztrakció. És talán IstenreRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. sincs szükség, aki kigondolja a fogalmat, elég csak a lehetőség. Három atomból kigondolható a pár és a trió és a trióról megállapítható, hogy több, mint a pár. És ha lehetséges, vagyis létezik, mint lehetőség, akkor már létezik (igaz, hogy csak lehetőségként, de az is valami).

Hogy hogyan valósultak meg fizikailag a dolgok, hogy hogyan lett kavics a lehetőségből, hogy végtelen számú kvarkból áll a Világegyetem és ez végtelen bonyolultságot tesz-e lehetővé, nem tudom, de úgy képzelem, hogy ha kevés atomi elemből is létrehozható az atomi elemek számánál nagyobb számú entitástípus, akkor a világ képes önmagából kibomolva végtelen tarkaságot létrehozni és ha a természetes kiválasztódás ezen tarkaság nagy részét, mint egy növekvő fa ágait lemetszegeti, akkor is elég tarka marad ahhoz a valóság, hogy elkápráztasson minket.