Istenről

Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla.

Már ha létezik egyáltalán. Már ha létezik, mint személy. Azt gondolom, Isten nem úgy létezik, mint egy rajtunk (és az általa teremtett VilágegyetemenRészletek
Azt mondják az okosok, hogy a Világegyetem egy hatalmas robbanással kezdődött, melynek során a Semmiből megszületett a Valami, első lépésben az Idő és a Tér. Ahogy mondani szokás: "Erre varrjá' gombot!". "És mi volt előtte?" - kérdezhetjük naívan. "Hát semmi." - így a válasz. De miért gondolja úgy a Semmi, hogy egyszercsak Valamivé kell válnia? ) kívül álló valaki. Isten több annál, mint egy személy, aki mindannyiunk felett állva dönt a sorsunkról. Vagy kevesebb.

Isten sokkal inkább rejtőzik a dolgok részleteiben. Számomra inkább tűnik matematikai alapelvnek, mint morális lénynek, bírónak. Egyfelől a moralitás alatt áll, másfelől jóval felette. Szerintem nem ítél rosszrólLétrehoz

Nem létező esszé.

és jórólLétrehoz

Nem létező esszé.

. Az Ő számára csak a lét van.

De ennél jóval tovább szeretnék menni. Istennek nevezünk mindent, ami halványan dereng az intuíciónk, a tudalattink és a tudatunk határán. A tudalattink tartalmai javarészt közösek. Eredeti gondolatokkal nagyon kevesen rukkolunk elő. Mindabban, amit érzünk, vagy sejteni, tudni vélünk, emberek millióival osztozunk. Az elménk olyan mintázatokat követve vetíti elénk saját egyediségünk látszatát, amely mintázatokban az emberiség egészével osztozunk. Alig van eredeti gondolatunk, alig tapasztalunk meg olyan érzéseket, amelyeket mások még nem éreztek. Ez a közös tudat (vagy tudatalatti) folyamatosan fejlődik. Úgy váltogatja az egyedeket, mint a ruhát, de minden ruhája új és új gondolatokkal gazdagítja. Mindannyian (akik éppen most élőként hordozzuk ezt a közös tudatot) érezzük, hol van bennünk a fent és a lent. Érezzük a múltat, az állatot, és érezzük a jövőt, az Istent. Mindenkiben megvan a lehetősége annak, hogy most, ebben a pillanatban JézussáRészletek

Jézus az Újszövetség és a kereszténység központi személyisége, a legnagyobb hatású vallási alakok egyike.

válva, az egész világ, a gonosz és a jó előtt kitárulkozva, lemondva minden védőpajzsról, az egóról, megvalósítsa az Istent önmagában és igent mondjon a Létre, mindenféle morális ítélet nélkül. Minden rossz és jó gyökere a "nekem rossz" és a "nekem jó". De ha Isten felé mozdulok el, az én megszűnik, így megszűnik a jó és a rossz. Azt mondjuk:

Nem tudom, Isten miért mérte rám ezt a csapást, de biztos, hogy célja van vele(m).

Én így fogalmaznám meg ugyanezt:

Az emberiség közös tudata (ezt nevezzük léleknek, mert csak egy lélek van) most épp rajtam keresztül próbál megtapasztalni valami olyasmit, amit eddig kevesen mertek megtapasztalni. Ha nekem sikerül szembenéznem ezzel a feladattal, akkor a jövőben egyre kevesebbeknek kell. Ugyanakkor a jövőben élő emberek ezt az élményt már megtapasztaltként fogják üdvözölni és továbbléphetnek.

A feladat nem kívülről adatik nekünk. A feladat lehetőség. És mi tesszük valósággá ezt a lehetőséget.

Reinkarnáció nem létezik. Nem az egyes személyek térnek vissza újra és újra, hogy végre megoldják a feladatot és ezáltal feljebb lépjenek a nirvána (az Isten) felé. Egy közös lélek próbálkozik. Pontosabban nem arról van szó, hogy ez a lélek valaha elkezdett próbálkozni, hogy már előttünk létezett és "leszállva a Földre" új és új tapasztalatokhoz jut, hanem arról, hogy ez a lélek velünk született meg, az első emberrel és annál több lesz, annál gazdagabb és bölcsebb, minél több emberben megtestesülve jut minél több tapasztalathoz. Ha valaki olyan dolgot gondol ki, amit előtte még senki, akkor ez a közös, egyetlen lélek lesz ezáltal több. Ezt a közös lelket mi építjük. Aki a közös lélek fejlődési irányával szembefordulva önmaga érdekeit követi, az elfordult az Istentől.

Ez a lélek hátranéz az eddig megtett útra és azt mondja (azt mondatja velünk), hogy "Ne ölj!", vagy "Ne lopj!". Ha pedig előrenéz, a végtelen komplexitásRészletek
Csíkszentmihályi MihályRészletek

A chicagoi egyetem magyar származású pszichológia professzora

az A fejlődés útjaiRészletek

A nagy sikerű [forrás:Flow - Az áramlat] című könyv folytatása.

című könyvében a következőképpen definiálja a komplexitást:

Komplexnek az erősen differenciált és integrált rendszert nevezzük.

Mi közünk lehet nekünk ehhez az egészhez? lehetőségét látva azt mondja: "Isten" és leborul az előtt, amivé még fejlődhet. Benned is, bennem is ugyanez a lélek lakik. Ugyanazt az Istent építjük mindannyian. Nem Isten teremtette az embert, hanem fordítva. Isten az a lehetőség, amiről mindannyiunknak csak sejtései lehetnek, mindaz a lehetőség, amivé válhatunk, pontosabban nem Te, vagy én, hanem Mi közösen, az eljövendő generációkat is beleértve.

És nem csak rólunk, emberekről van szó, hanem az egész KozmoszrólRészletek
Azt mondják az okosok, hogy a Világegyetem egy hatalmas robbanással kezdődött, melynek során a Semmiből megszületett a Valami, első lépésben az Idő és a Tér. Ahogy mondani szokás: "Erre varrjá' gombot!". "És mi volt előtte?" - kérdezhetjük naívan. "Hát semmi." - így a válasz. De miért gondolja úgy a Semmi, hogy egyszercsak Valamivé kell válnia? . Semmi sem olyan komplex, mint amennyire egy ember lehetne, ha éberen, önzését (értsd: állati, múltbeli valóját) félretéve, nyitottan élné meg a létet. Pontosabban, egyvalami (valaki) mégis, hiszen épp erről szeretne szólni ez az esszé. Egy ember komplexitásánál csak több ember közös komplexitása, az Isten lehet összetettebb, pont ezért érezzük felettünk állónak.

A Kozmosz rajtunk keresztül ébredhet öntudatra. Nem tudom, hogy a Kozmosznak célja-e ez az öntudatra ébredés, hogy azért jött volna létre, hogy színtiszta tudattá váljon. Szerintem nem létezett ilyen eredeti cél. A Kozmosz csak kibomlott önmagából, nincs a háttérben egy irányító. Véletlen, hogy az emberi tudat komplexitása létezik. Ám olyan csodás véletlen, hogy semmi sem érhet fel ezen véletlen eredményének csiszolgatásán kívül bármi másra pazarolni az időt.

Tessék vitatkozni!

Utóirat (2010 április 12.-én):
A fentiekből egy fontos alaptétel következik: ha az önzés, az irigység, a hazugság felé mozdulok el, a közös lélek lesz önzőbb, irigyebb, hazugabb. Minden gondolatom közügy.