zellemi kocsma

A változás. A gondolkodásmódod és a világnézeted megváltozása a változás.

Hányan vagyunk, akik képtelenek vagyunk a seggünkön ülni és pihenni, akiknek folyton tevékenykedni, intézkedni, pörögni, beszélni kell. Egyrészt így érezzük magunkat fontosnak, másrészt viszont ezt nevelték belénk. Mindig kellett valamit csinálni, nem lehetett csak úgy leülni ok nélkül. Aki leült azt lustának titulálták, aki pörgött, azt megdicsérték. Mára már képtelenek vagyunk ellazítani magunkat, mert a fejünkben folyvást ott a kényszer.

Mindenek előtt: nem értek a matematikához. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a tiszta matematikai gondolkodás visz a legközelebb a valóság megismeréséhez. Ez egy rövid esszé.

Az elfogadásról. Először kezdem azzal, mi NEM az elfogadás. Ha mást várunk el, mint ami van.

Azt mondják az okosok, hogy a lelkek valahol már készen állnak és várják, hogy alászállhassanak a Földre, hogy itt (az egymás után átélt életek során) új és új tapasztalatokat szerezve, egyre bonyolultabb feladatokat megoldva végül a Nirvánába jussanak (hogy a "Nirvána" pontosan mit jelent, az most nem lényeges, mondhatnánk Mennyországot is). Gondolkojunk el ezen egy kicsit.

A természet ritmusában élni, az például elfogadás. Hogy télen hideg van, nyirkos, hogy fehér a bőrünk és hájasodik, hogy álmosabbak, kisebb teljesítőképességűek vagyunk, hogy nem teremnek a zöldségek és virágok, hogy nyáron aszály van és nagyon meleg, hogy izzadunk, hogy kevésbé tudunk utcára menni, stb.

Azt mondják az okosok, hogy a cápa nem tudja áthajtani a vizet a kopoltyúján. A csontos halak, mint a ponty, vagy a csuka tátogatnak a szájukkal, hogy oxigéndús vizet áramoltassanak át a kopoltyúikon, hasonlóan ahhoz, ahogy mi vesszük a levegőt. A cápa viszont az ősibb porcos halak közé tartozik és nem képes mozgatni a vizet, ő maga mozog benne. Folyton úsznia kell, hogy meg ne fulladjon.

Azt mondják az okosok, hogy a Világegyetem egy hatalmas robbanással kezdődött, melynek során a Semmiből megszületett a Valami, első lépésben az Idő és a Tér. Ahogy mondani szokás: "Erre varrjá' gombot!". "És mi volt előtte?" - kérdezhetjük naívan. "Hát semmi." - így a válasz. De miért gondolja úgy a Semmi, hogy egyszercsak Valamivé kell válnia?

Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla.

Mindannyiunkban ugyanaz az isteni erő és csoda van. Ha nem szereted magad, nem szereted az IstentRészletek
Istenről (illetve az Istenről) nem könnyű írni. Ha lehet egyáltalán. Ha lehet, akkor is csak óvatosan és szubjektíven. Csak úgy lehet írni róla, hogy Te, aki olvasod, tudd: nem az Istenről írok, csak arról, amit én gondolok Róla. és így másokat sem. Ha nem szeretsz másokat, nem szereted az Istent és így magadat sem.