zellemi kocsma

Sikeresnek a kivételeseket nevezzük, azokat, akik valamiben kiugróak. Ha valaki második valamiben, az már nem is igazán sikeres. Hogyan lehetséges, hogy az emberek sokkal nagyobb százaléka szeretne sikeres lenni, vagy szeretné, hogy a gyereke az legyen, mint ahánynak ez valaha is sikerülhet?

Másokat (és persze önmagunkat) hallgatva gyakran vagyunk kénytelenek felfedezni azt a gondolatot, hogy egy, a beszélőt ért sérelemért, vagy egy kialakult helyzetért valaki, vagy valakik a felelősek. Vajon igazuk (igazunk) van-e ilyenkor?

Dióhéjban összefoglalva az evolúció azt mondja, hogy az van, ami van. Vagyis az van, ami valamikor lett a múltban és azóta sem pusztult el.

Egyszer hallottam egy elmés megjegyzést a globalizációval kapcsolatban:

A globalizációt nem csinálják, hanem történik.

Lehet ellene tüntetni, lehet szidni a bankokat, a McDonald's-t (-ot, -et, -öt???), de mindez értelmetlen. A globalizáció akkor is létezni fog, ha betiltjuk.

"Halál". Csúnya, veszélyes és (hogy is mondjam) illetlen szó. De létezik, sőt ez az egyetlen dolog, ami biztos (legalábbis a fizikai test halála).

Esszé a babszemben rejlő mérhetetlen bonyolultságról, amit nem tudunk eléggé értékelni. Tiéd lehet a legfejlettebb technológia, mégsem tudsz előállítani egy szem babot. Ennek ellenére nem érzünk semmi áhítatot, amikor megesszük, vagy fanyalgunk azon, hogy miért ilyen drága.